Sötét, üres szobámban ülök rozsdás székemben.
A penész bontja a falakat és az idő csak úgy elrepül mellettem.
A ruhát rajtam molyok eszik, bőröm alatt féreg mászik.
A világ haldoklik körülöttem,
de már nem is érdekel.
A rothadó világot az angyalok siratják
én pedig csak nevetek,
örökké csak az őrületemben hempergek.
. . .
