Rég nem írtam új bejegyzést... -szégyen- Az elmúlt hónapban az internet meg a gép is sokat ,,szemétkedett" velem, de ami éppen eszembe jutott azt feljegyeztem a telefonomba :D
Itt az egyik aminek nekikezdtem:
Lidérc
Egy hétvégén anyámmal és a nagymamámmal a szomszéd nagyvárosban voltunk egy pár dolot elintézni és mellette még bevásárló-körutat is tartottunk. Épp egy aluljáróban mentünk amikor megláttam egy fánkos standot, telis-tele ízletes fánkokkal. Az édes illat csak úgy hívogatott, és persze ez az egyik legnagyobb gyengém.
Naggattam anyámat hogy vegyen nekem egyet, de szokásához híven -általában arra hivatkozott hogy nincs pénze ilyen egészségtelen dolgokra- elutasította kérésem. Aztán, csak úgy a semmiből valami fura alak tűnt fel.
Egy kb. két méter magas, fekete hajú, smaragdzöld szemű férfi volt aki egy fura öltönyt viselt ami felemás színekben pompázott és egy elegáns vászonnadrágot. A legfurcsább benne az arckifejezése volt. Az a széles, szinte már gúnyos, sőt, eszelős mosoly.
Teljesen kirázott tőle a hideg, ugyanakkor volt benne valami vonzó, valami természetfeletti.
Biztosan feltűnt neki hogy élénken érdeklődöm a pulton lévő fánkok iránt, mert megszólított.
-Szia kislány. Tetszenek a fánkjaim?
A hangja olyan volt mint valami őrült bohócé, de annál sokkal lágyabb.
-Hát én-én csak...
-Ugyan, ne félj. Nem harapok!
A fura kinézetű alak levett a pultról néhány fánkot és egy papírdobozban odanyújtotta nekem.
-Egy kis ingyen kóstoló. Nyugodtan vedd csak el.
Az anyám épp mondani készült valamit, amikor mintha teljesen ledermedt volna. Körülnéztem és láttam hogy senki és semmi sem mozdul. Mintha meállt volna az idő.
-Pontosan úgy van ahogy gondolod, kislány! -Hirtelen a férfi ott állt mögöttem.
-Megállítottam az időt!
-Micsoda? Ho-hogyan? Ki vagy mi vagy te?
-Csak egy jótét lélek, akiek van számodra egy ajánlata.
Ijedtségem dacára elfogott a kíváncsisá, így hát megkérdeztem.
-Miféle ajánlat?
A férfi kissé közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta.
-Ismerem minden vágyad és álmodat, én bármejiket valóra válthatom neked. Cserébe csak egy kis apróságot kérek. -Egy pillanatra abbahagyta és még közelebb hajolt.
-A lelkedet!
Ezen mondat hallatán kicsit megrémültem, majd feléfordultam.
-A lelkemet?! Mire kell az neked, csak nem fel akarod falni?
-Minek nézel te engem, nem vagyok holmi démon. Csak részben!
Előbbi kijelentésemtől mintha megsértődött volna.
-Akkor mi vagy?
-Lidérc, kedvesem! Méghozzá az egyik leghatalmasabb.
-Máris jobban érzem magam. -Persze az arckifejezésemből egyértelműen látszott hogy ez nem nyugtatott meg. A lidérc képére viszont visszatért az-az eszelős vigyor.
-Nos, elfogadod az ajánlatomat?
Egy pillanatra elgondolkoztam, majd válaszoltam a kérdésére.
-Igen, elfogadom!
-Akkor rendben! Később találkozunk drágaságom.
Zöld füstfelhő és ördöi kacaj kíséretében eltűnt és én arra eszméltem hoy a doboznyi potyafánkommal a kezemben állok anyám mellett aki egy fiatal fiúval beszélget. Ő volt azt, de most egészen más ruhában. Teljesen más hangsújban is beszélt, akár egy illedelmes kisfiú, angyali mosollyal. Úgylátszik nagyon jól tudja megjátszani magát.
Elköszöntünk, majd elindultunk hazafelé a vonattal. Én egész úton csöndben voltam és csak szorongattam a papírdobozt, mivel még mindíg nem fogtam fel igazán hogy mi is történt.
------------
Nos hát ez az egyik történet kezdemény. :D A többit is felrakom ha lesz időm és ezt majd próbálom folytatni. >w<
Addig is további kellemes blogozást! ;)
(A helyesírási hibákért pedig elnézést kérek, ha vannak!!!)
