Versek

Néha érdemes irodalomorákon figyelni, megeshet hogy pont akkor jön egy két jó ötlet.
Itt van két versecske amiket óra után sikerült összehozni:

Bohóckönnyek

 

Úgy látod mosolygok.

Nevetsz vagy rettegsz.

Soha meg nem érthetsz.

Bugyután ugrálok

közben halkan zihálok.

Nem is veszed észre

hogy igazából sírok.

 

Halál

 

Hív engem, hallom,

s már látom is.

Megragad nyomban,

csontos karja átfogja derekam.

Csókja akár a hűvös őszi szél,

örök álmot ígér.

Testem már az enyészeté,

de lelkem örökké az övé.

 

Remélem tetszett! :)
További kellemes blogozást kívánok!