Clockheart II.

A Sátáni laboratórium

Amikor Amber felébredt teljesen máshol találta magát, egy folyó és egy magas szikla között az úton feküdt. Mindent hó borított. Feltűnt neki hogy barátai sehol sincsenek.
-Amber! -kiáltotta egy vékony hang a távolból. A lány felállt és akkor vette észre hogy barátai egy kis faház ajtajából integetnek neki.
-Amber csakhogy megvagy, gyere nézd mit találtunk!
Amber odasietett hozzájuk és megszemlélte a furcsa építményt. Az ajtón át fény szűrődött be és mivel odakint hideg volt, a lányok úgy gondolták ennél jobb hely most nincs. Belül is olyan kísérteties volt mint kívülről.
A falakról fura szerszámok lógtak. Fűrészek, kések, ollók, szikék és még csupa olyan eszköz amiről a lányoknak fogalmuk sem volt hogy mi lehet. Kis helyiség volt elöl egy ablakkal és hátul egy másik ajtóval. A bejárati ajtóval szemben egy kis kandallóban lobogott a tűz amely pislákoló sárga fénnyel töltötte meg a szobát. Amber nagyon kíváncsi volt mi van a másik ajtó mögött.
-Bemegyek oda, ti maradjatok itt. -utasította Mollyt és Brendát.
-Rendben, de siess vissza. -aggodalmaskodott Molly.
Amber kinyitotta az ajtót és egy folyósóra lépett amely hosszú volt és sötét, de a végéből szűrődött ki némi fény. Elindult a fény irányába végig a kísérteties folyosón.
 Amikor a végére ért olyan szörnyű látvány tárult a szeme elé amit még álmaiban sem mert elképzelni. Egy fehér köpenyes alak állt szemben egy kábé átlagos magasságú férfival aki szürke ruhát viselt. Az alak egyszerűen letépte a férfi arcát a helyéről.
Amber arcára rádermedt a félelem, mozdulni sem tudott. A sötét alak megfordult és egy lámpa erős fénye megvilágította az arcát.
Vállig érő, fekete haja volt és szinte sugárzó smaragdzöld szeme. A tekintete akár maga a halál, rideg és érzelemmentes. Ettől eltekintve magas, jóképű fiatalembernek látszott. A lány még mindíg dermedten állt a fal mellett és csak bámulta a férfit.
Amber feleszmélt, még éppen időben mert a férfi észrevette és lassú léptekkel elindult felé. Amber futni kezdett, végig a hosszú folyosón ahonnan számtalan ajtó nyílt kissebb helyiségekbe. Minden irányból hangos síkoltások és mély sóhajok hallatszottak.
 Amber egyre kétségbeesettebben próbált menekülni, de a férfi még mindíg követte. Végigfutott a folyosón és visszaért ahhoz az ajtóhoz amin keresztül bejött. Végre kiért a házból és a barátait is megtalálta, de még nem érezte magát biztonságban.
Tudta hogy követni fogják.
-Amber! Amber szólalj meg, mi történt odabent?-Kérdezte Brenda, látva a lány rémült arcát.
Amber nem válaszolt csak remegett és bámulta a faház ajtaját ami hamarosan ki is nyílt.
Két férfi lépett ki az ajtón, az egyik Amber üldözője volt a másiknak pedig maszk takarta az arcát. Mindketten hosszú, fehér orvosi köpenyt viseltek.
Amber kizökkent a rémületből és karon fogta barátnőit. Már tudta hogy itt a vég, beletörődött és már lepergett előtte egész élete. Becsukta a szemét, hogy ne lássa mikor végeznek velük.
De végül nem törént semmi, Amber felnyitotta a szemét és nagy meglepetésére, újra a tanteremben voltak.

Clockheart I.

Kellemes, hűvös szél fújt be a tanterem nyitott ablakán át. Amber az egyik padnál ült és ujjongott örömében.

-Juhé, átmentem!
-Sikerült?! Örülök...-szólt Brenda a tőle megszokott szerény hangon.
-Hú, idengen nyelv felsőfokún, maximális eredménnyel!
-Ezigen! Tudtam hogy menni fog! -bólogatott egyetértően Molly.
-Hát most komolyan mit vártatok? Hisz ebből profi vagyok.
-Van érzéked hozzá.
-Az már biztos.
Amber néha hajlamos volt kissé beképzeltnek lenni a barátnői társaságában, de mások előtt nagyon zárkózott és szégynellős volt. Nagyon nehezen engedte közel magához az embereket, ő maga igazán nem is szeretett barátkozni. A gimmnázium előtt lányokkal nem is barátkozott, jobban érezte magát a fiúk társaságában.
 Velük felszabadultabb lehetett, a lányokkal sosem jött ki túl jól. De mégis leginkább egyedül szerett lenni a saját kis világában, ahova senkit nem engedett be.
-És a felvételi?-forult hozzá kérdően Molly.
-Áh, az még ráér. Most inkább élvezzük a sikerünket és menjünk el fagyizni!-mondta Amber majd felállt az asztaltól és elindult az ajtó felé.
A teremben már csak ők hárman voltak, sötét volt és a függyönyök is el voltak húzva. Amber hirtelen úgy érezte mintha égne a szeme, a fájdalomtól felsikoltott.
-Áááááhh!
-Amber, jól vagy?-kiáltott fel Molly.
-A szemem, nagyon fáj... Áááh!- a lány levette a szemüvegét és az arcához kapott.
Barna szemeiben fénylő, aranyszínű jelek kezdtek kirajzolódni. Mintha fogaskerekek lettek volna melyek egyre erősebben ragyogtak.
Az égető fájdalom olyan hirtelen tűnt el ahogy jött, Amber a kezére pillantva látta hogy az fénylő porként áramlott felfelé majd tűnt el ugyanígy az egész teste. Brenda és Molly szintén kezdett eltűnni.
-Mi ez, mi történik?-Kiáltott Amber, majd végleg eltűnt.

Rajzok