2012. július 29., vasárnap

ClockHeart bevezető

ClockHeart




Az emberek szíve úgy jár akár az óra, mindíg csak előre. Azt hiszik uralják a sorsukat, pedig ez nem így van.
Ediggi életem során abban a hitben éltem hogy teljesen átlagos vagyok, pedig majdnem mindent utáltam ami átlagos.
Eléggé antiszociális voltam, kevés barátom volt azok sem voltak „átlagosak“.
Egyre jobban arra törekedtem hogy eltérjek az összes többi embertől, hogy más legyek. Elősször csak a viselkedésemben majd az öltözködésben is.
Egy biztos volt: nem akarok normális lenni!
A családom sem volt százas, két kutya, négy teknős, két autista öccs és a szüleim még nem váltak el (remélhetőleg nem is fognak).
De a legnagyobb változás az életemben az érettségi után jött, ez volt az ami végleg megpecsételte a sorsomat.




Remélem tetszeni fog... !!!SPOILER ALERT!!! Remélhetőleg a címből kissé kivehető hogy időutazós történetről lessz szó. :3 Egy Amber Smith nevű lány élete fenekestül felfordul mivel megtudja hogy képes utazni az időben. Első "útján" találkozik majd két fiúval... >w< ...akik egész mély benyomást tesznek rá ( na nemám -úgy- nemkell csúnyákra gondolni ).
Szóval mégegyszer nagyon remélem hogy elnyeri majd a kedves olvasó tetszését! :)

[ Eléggé rövid lett ez a bevezető nade kérem, hiszen még kezdő vagyok :)) ]

2012. július 25., szerda

Üdv látogató

Üdvözlöm a kedves ídetévedőt. :)
Ez a blog az én kis álomvilágomat tárja fel majd előtted. Remélem tetszeni fog!
És egy kis ízelítő ( Egy újabb történet angyalokról és démonokról :D ) :


Egyszer egy arkangyal, kinek neve Lucifer kiűzettetett a mennyből.
Sötét fellgek gyülekeztek és villámlott az ég...
Egy pásztor aki épp a nyáját legeltette a mezőn, észrevett egy kis sötét alakot amint lezuhan az égből és hatalmas erővel a földbe csapódik, egy mély krátert és sűrű porfelhőt hagyva maga után.
A pásztor odament majd meglátta a földön fekvő szárnyas teremtményt, Lucifert.
Mozdulatlanul, csukott szemmel hevert ott. A hosszú szőke haja feketévé változott, szárnyai teljesen megégtek.
Kinyitotta a szemét és mereven az eget bámulta. Tekintete fájdalmat sugárzott.
A pásztor megböködte a botjával, de ő nem mozdult csak halkan suttogott valamit...
„Ó Uram, miért hagytál cserben?“
Majd megnyítak az ég csatornái és eleredt az eső, elmosva egy szörnyű emlék nyomait.
Háttérbe szorítva a csalódás fájdalmát, egy új érzést hozva magával...
...A bosszúét!

Remélem felkeltette érdeklődésedet! ;)